SZÍVEDET LÁTOM Rábai Gabriella verse

Szívedet látom az asztal közepén,
ha korán felkelsz,ami nekem néha nem megy,
hogy valami ebéd azért,mindig legyen!

Szívedet látom ropogós télben,
didergő szélben!
Az éjszaka közepén táplálod a tüzet,
hogy ne fázzon senki sem,
az ébredés szebb legyen!

Szívünket látom az áruházak ünnepi fényében!
Idejár melegedni sok szerencsétlen ember!
Bámulja a gömböket, csillagokat, lüktető fényeket!
Sebzett tegnapokat érintve,régi karácsonyok
feltörő emléke!-Fojt a szó,a gondolat!

Várunk rád Megváltó!
-De őnekik a karácsonyi ünnep ennyi volt,
lehet, ennyi is marad?!