Rózsaszirmok Rábai Gabriella verse
2019.07.07 07:12
RÓZSASZIRMOK
Bíborlatban szendereg a Hold,
aranyszélű felhőkkel lágyan
betakarva..
Érdeklődő kíváncsiság húz felé,
elképzelt találgatások tömege,
hada..
Az idő végtelenjében lüktető életek,
kicsik,nagyok,csúnyák,szépek és
kedvesek.
A Föld még elbír élőket,holtakat,
csak közben a szív szétszakad!
A rózsa kelyhes szirmait lopkodja
a szél!Megfosztott szegény!
-Pedig ,sokáig illatozna még..
Minden lehullott szirma,
életem könyvének lapja!
- A sárga,a vidám napoké,
-a piros,mindig a szívemben ég,
-a rózsaszín,a tavasz emléke,
-a fehér,a bordóval az ünnepek
szépe!
.. Szürke lapok maradtak hátra,
úgy kitépném,de tudom,hogy fájna!
Becsukom hát,visszateszem a
szívem polcára.
2o19. Június 12.
